A március 15-i városi ünnepségen és az azt követő csatán mutatkozott be 22 fős csapatunk vadonatúj honvéd ruhájában és puskáival. Akkor a „piski csatában” vettünk részt, most pedig a legnagyobb közép-európai katonai hagyományőrző rendezvénysorozatába a Tavaszi Emlékhadjáratba kapcsolódtunk be.
Részünkről a program április 3-án kezdődött Jászdózsán és Jászjákóhalmán ahol nagykátai vendéglátóinkkal toboroztuk az egykori legendás 65. Jászkun Honvéd Zászlóaljba a honvédokat és a népi felkelőket. A zászlóalj ebéd után Jászberénybe vonult, ahol részt vett a Város napja ünnepségen. Rakó Jóska bácsi a Magyarország Felfedezői Szövetség országos elnöke, Szabó Antal igazgató bácsi és Jászberény város vezetői közösen koszorúzták meg a szabadságharc gyermekhőseinek állított emléktáblát a városháza falán.

A második napon Nagykátán, Kossuthoz és a szabadságharchoz köthető emlékhelyeket kerestünk fel. Együtt tisztelegtünk az egykori Keglevich-kastélynál dr. Simicskó Istvánnal, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárával és emlékeztünk a 210 éve született Kossuth Lajosra - igazgató bácsi alakította -, aki itt találkozott április 4-én Görgey Artúr tábornokkal. A városi ünnepséget követően a sereg a város köztemetőjébe vonult, ahol tiszteletét tette a honvéd hősök parcellájánál, majd gyorsan buszra szálltunk és indultunk a tápióbicskei csata helyszínére. A hídi csatára több száz hagyományőr és több ezer néző gyülekezett az emlékmű melletti réten. A 65. zászlóaljat is a huszárkonyha fogadta és ízletes tárkonyos ragulevessel támogatta a csatába induló honvédeket.

A díszszemlét dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és dr. Szarka Gábor, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke tekintette meg. A híres fahídon mondott ünnepi beszédében a vidékfejlesztési miniszter utalt rá, hogy ezen a napon megelevenedik a történelem, s nemcsak a csata több száz résztvevője, de az érdeklődők ezrei is átélhetik az 1849-ben történteket.

A honvedelem.hu így ír a csatáról: Szakadatlan ágyúdörgés, robbantások, lónyerítések, felcsapó láng- és füstoszlopok adták a csatazajt abban a majdnem másfél órás ütközetben, amelyen a hagyományőrzők – huszárok, tüzérek, gyalogosok –, a 24. Tavaszi Emlékhadjárat résztvevői játszották újra a szabadságharc egyik legdicsőségesebb csatáját. Leszállt az este, mire az ütközetben megfáradt emberek és lovak porosan, sárosan végre megpihenhettek. De csak azért, hogy másnap folytathassák az emlékhadjáratot...

Ez a csata rendkívül látványos volt és nagy élmény volt mindannyiunk számára. A csata történetében a nagykátaiak után mi kecskemétiek másodikként vettünk részt gyerekekből álló alakulattal a rendezvényen. A gyerekekből álló zászlóalj hibátlanul hajtotta végre a csapatmozgásokat és a végső rohamban ők is lefegyvereztek egy osztrák gyalogos zászlóaljat. A nyertes csatát követően a csapatok felvonultak a nézők előtt, ahol a gyerekhonvédek külön ünneplésben részesültek.

Április 5-én Kossuth zarándokúton vettünk részt Basa Laci bácsival, aki honvéd hagyományőr százados és nyugalmazott történelem tanár. A települések sorát Szentmártonkáta kezdte, majd Kóka és Dány következett. Kossuth Lajos szállásainak és tanácskozásainak helyszíneit látogattuk sorra és részt vettünk a települések ünnepségein. A legizgalmasabb a kókai Margithegyi kápolna volt, amely mellől 1849. április 6-án délelõtt Kossuth, Görgey, Horváth Mihály tábori püspök, Vukovics Sebõ igazságügyi miniszter figyelték az isaszegi csatába vonuló honvédeket és ittak a híres "kókai korsó"-ból, amelyet azóta ereklyeként õriznek a falu múzeumában. A hadjáratban való 3 napos részvételünk a nagykátai könyvtárban ért véget, ahol a nagykátai csapat vezetője Basa Laci bácsi megköszönte a résztvevő gyerekek derekas helytállását és jutalomkönyveket osztott ki. Kérdésére, hogy ki szeretne a jövő évi hadjáratban részt venni, egyértelmű 100 %-os igen volt a válasz a jelenlévő 14 „honvéd” részéről.