Előkészítő óra

Az óra Dávid bácsi, a történelem tanárunk előadásával kezdődött. Bemutatta Erdély történelmét. Sok információra rákérdezett, ami ismerős volt számunkra, hiszen korábban már tanultuk. Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződésről, aláírásának körülményeiről, valamint annak súlyos gazdasági, politikai, társadalmi következményeiről sok mindent megtudtunk a ppt-s előadás során.
Éva néni ismertetése során megtudtuk, hogyan élnek ma Romániában a kisebbségi magyarok. Ezután csoportokban dolgoztunk. Egy-egy tablet segítségével meg kellett keresnünk, hogy milyen a magyar lakosság aránya az általunk meglátogatandó városban. Magyarázatot kaptunk arra, hogyan lehet az, hogy Erdély belső részeiben magasabb a magyar nemzetiségűek aránya. Ezután minden csapat húzott egy nevezetességet. Információkat kellett gyűjtenünk róla az internet segítségével, majd egy rövid kiselőadás formájában bemutattuk a többieknek. Ezután Rózsa néni vicces diákat mutatva ismertette, a viselkedés szabályait, hogy mit várnak el tőlünk az út során.

Május 23-án 49 zrínyis diák 4 kísérőtanárral Erdélybe indult a Határtalanul program keretében. A határátkelés és hosszú út után Nagyszalontán csatlakozott hozzánk az erdélyi idegenvezetőnk, Reneé. Megnéztük Arany János szülőházát, elszavaltuk a Szülőhelyem című versét. Ezután a Sebes-Körös szoros felé indultunk.

A buszról leszállva kezdődött a túra, ami erdőben, folyó mellett és hídon vezetett. A felfelé vezető út keskeny, meredek és nedves volt így óvatosan lépkedtünk. A patak által kialakított szurdokvölgy függőleges sziklafalai nagyon tetszettetek és izgalmas volt átkelni a hídon. E hosszú küzdelmet követően elénk tárult a hegyek és barlangok csodálatos látképe. Csodálatos volt a kilátás a tájra, láttunk a Szelek-barlangját is. Visszafelé vezető utunkon, a nagy tisztáson megpihentünk.
Torockói szállásunkról gyönyörű kilátás nyílt a Székelykő sziklavonulataira.

Másnap reggel összecsomagoltunk és a finom reggeli után útnak indultunk.
A következő látnivaló a Tordai-sóbánya volt. A bejáratnál a félkör alakú kupola előtt meghallgattuk Bálint és Ramzi ismertetőjét a kősó keletkezéséről és megtudtuk, hogyan keletkezett a tordai sóvidék és milyen betegségek gyógyulását segíti a sóbánya levegője.
Lépcsők vezettek le a bányába. Lent már hűvös volt kb. 12 fok. Amikor leértünk egy hatalmas tér tárult elénk, hatalmas magasság. Kivilágított óriáskerékre többen felültünk és körbe néztük miket is lehet itt látni. Volt minigolf pálya, játszótér, pinpong asztalok, ahol játszottak. Többen megkóstolták a sófalat, tényleg sós volt. Megnéztük a különleges bányatavat, ahol csónakáztak. Láttuk a világ legnagyobb sókinyerő gépét, amit még lovak húztak. A visszhang is különleges volt. Mindenkinek nagyon tetszett ez a hely.
Ezután egy finom pizzát ebédeltünk.

Következő úticélunk a Tordai-hasadék volt, ahol túrázni indultunk, felvettük az esőkabátokat, mert borulni kezdett az idő. Mesebeli táj tárult elénk a gyönyörű hegyekkel. Itt készítettünk csoportképet. Nóri és Fanni elmondta, hogy a hegy vulkáni, üledékes kőzetből és mészkőből épül fel. A beszakadt barlangokat a Hesdát-patak mélyítette és a mai táj évmilliók alatt jött létre. Ezután indultunk a szorosba. A túra nagyon izgalmas volt, tetszett a hasadék meredek fala, hogy ott csordogál a Hesdát-patak, benne az óriási sziklatömbök, átmentünk több hídon és vadregényes volt a táj. Viszont nagyon figyelni kellett a lábunk elé, mert csúsztak a kövek és a hídon ijesztő volt átkelni. Közben az eső is eleredt. A csapat egy része lemaradt és „elvesztek”. Ők másik útvonalon jutottak el a buszhoz.

Nagyon elfáradtunk, mire visszaérkeztünk a buszhoz. Sokáig utaztunk, többen elaludtak. Szállásunkra, Nyikómalomfalvára este érkeztünk, ahol finom vacsora és kedves fogadtatás várt bennünket.

Ezen a napon az első látványosságunk a Zeteváraljai víztározó volt. Szép tájakat láttunk, szerpentines út vezetett a következő látnivalónkhoz, a Békás-szoroshoz. A buszról leszállva felhúztuk a láthatósági mellényeket és az út szélén elindultunk a Békás-patak völgyében. Feladatunk volt megfigyelni a patak felszínformáló munkájának következményeit. Útközben láttunk magas sziklafalakat, vízesést, a mellettünk nagy erővel zúduló patakot, mely a szurdokvölgyet alakította ilyenné. Különleges természeti ritkaság. A hegymászók paradicsoma. Közben csepergett egy kicsit az eső, de minket ez nem gátolt semmiben. Néha kissé veszélyesnek tűnt a sok autó miatt az út. Majd megérkeztünk a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka természeti látványossághoz. Lélegzetelállító élmény volt.

A szoros végén várt bennünket a busz és indultunk vissza a Gyilkos-tóhoz. Mivel esett az eső, ezért Kitti és Dóri a buszban mondák el a torlasztó keletkezésének folyamatát. Azt is megtudtuk, hogy évi 5 cm hordalékkal töltődik fel, ami a tó eltűnését jelentheti 2080-ra. Reméljük ez nem következik be. Végre elállt az eső és egy rövid sétát tettünk a tó mellett, és megnéztük a tóból kiálló fatörzseket is. A helyi étteremben finom miccset ebédeltünk.

Ezt követően Korondra utaztunk, a népművészeti vásárt néztük meg, ahol vásároltunk.
Mikor visszaértünk a szállásra, már vártak bennünket a nyikómalomfalvi diákok, akikkel egy barátságos meccset a játszottunk. A meccs előtt odaadtuk az ajándékokat, egy focilabdát, könyveket és édességeket. Nagyon örültek az ajándékoknak. A labdát elővették és azzal játszottuk a meccset. A játék során kikaptunk, de jól éreztük magunkat. A lányok szurkoltak nekünk. A meccs után beszélgetésre is sor került.
Vacsora után az udvaron rögtönzött táncos bulit tartottunk, ahol jól éreztük magunkat.

Parajdi sószoroshoz mentünk. Leszálltunk a buszról, utána egy hatalmas mezőn vágtunk keresztül, ahol térdig ért a fű. Megérkeztünk a természetvédelmi területhez, ahol egy tanösvény vezetett a Sóhát-rezervátumhoz. Bence és Nándi felidézte a dolinák kialakulásának folyamatát, megtudtuk, hogy a Korond patak szurdokvölgye, ahol járunk és a Sós hegy tömbjén találhatók ezek a sókiválások. Érdekes volt látni a sót, ami kis kövek alakjában ott volt mellettünk. A sós, agyagos iszapban nyáron fürdőznek az emberek a gyógyhatása miatt.
Az utunk Alsósófalván ért véget, ahol a busz várt bennünket.

A hosszú út után megérkeztünk Algyógyra. Itt megnéztük a római kori-kori termál forrást, nekem ez tetszett legjobban, mivel ilyeneket eddig csak a történelem tankönyvben láttam. Végigjártuk a helyiségeket és jobbnál jobb képeket készítettünk. Vicces volt benézni a helyiségekbe, amiből végül a medencéhez jutottunk.
Innen átsétáltunk a vízeséséhez, ahol Jázmin elmondta, hogyan keletkezik a termálvíz. Megnéztük, hogy tényleg meleg-e, de langyos volt. Csoportfotót is készítettünk ezen a szép helyen.

Csernakeresztúron szálltunk meg egy nagyon szép panzióban. A vacsora után a házigazda beszélt a szállásról, a nevéről, meg a faluról és a székelyekről. 

Vajdahunyad vára

A híd előtti nagy téren különböző standokon korabeli ruhákba beöltözött embereket láttunk. Az idegenvezető ismertette vár történetét. A fahídon felmentünk a várba. Az udvaron felelevenítette Rómeó és Roli, hogyan éltek a középkorban az emberek. Megnéztük a belső udvart, a Steindl- és a Mátyás loggiát. Csoportkép is készült. Felmentünk a várkúthoz, ahol Gréti és Zsófi a lovagi életről tartott ismertetést.
Körbejártuk és felfedeztük a várat, a lovagtermet, a berendezett szobákat, itt is találkoztunk középkori ruhákba öltözött emberekkel, akikkel felidéződött a régi kor élete. A vár bástyáit is körbejártuk. Nagyon érdekes volt itt lenni a hajdani Hunyadi János hadvezér várában.

A következő állomásunk Déva vára volt. A sikló sajnos nem működött, ezért gyalog mentünk. Felmentünk a várfalhoz, ahol megnéztünk a kilátást, a Maros folyót. Peti elmondta, hogy a 18. században a Maros folyón volt, hogy 300 hajó is horgonyzott és kősót rakodtak be. Szegedre és Szolnokra is elvitték a sószállítmányokat. Ezután Rita, Csenge és Attila felolvasták a Kőmíves Kelemenné balladát, amit figyelmesen hallgattunk. Visszasétáltunk a buszhoz. Utunkat folytattuk Arad felé. A Szabadság-szobornál Márk beszélt a hősökről és szabadságharc fontosabb eseményeiről. Ezután megkoszorúzta Pisti és Veronika az emlékművet és főhajtással tisztelegtünk a hősök emléke előtt.
Itt búcsúzott el tőlünk az idegenvezető. Utunkat a határ felé folytattunk. Közben „elbúcsúztunk” Erdélytől. A határon egy órát vártunk, majd hosszú utazás után, élménnyekkel gazdagon érkeztünk Kecskemétre, ahol a szüleink már vártak.

Az órát a kiránduláson készült fényképek segítségével elevenítettük fel, kb. 170 képet néztünk meg, közben valaki egy-egy gondolatot fűzött a látottakhoz. Ezt követte Csenge és Rita a kirándulásról összeállított videója, ami vidámra sikerült. Ezután csapatokat alkottunk. Minden csapat egy helyszínt kapott, amit értékelni kellett, igazából egy összegzést kellett írnunk arról, hogy mi tetszett az adott városban a megadott szempontok alapján: tantárgyi ismeretek bővülése, hasznosulása, természeti szépségek, látnivalók, erdélyi magyarság élete, nemzeti összetartozás megerősödése, személyes kapcsolatok.

A Tordai-sóbánya és a túra tetszett legjobban a legtöbb csapatnak. Rózsa néni a kirándulás látnivalóiról egy kvízzel készült. Mindenki felcsatlakozott a telefonján és indultak a kérdések, mindenki igyekezett, hogy ő legyen a leggyorsabb és nyerjen. Végül megbeszéltük a helyes válaszokat.
Köszönjük, hogy részt vehettünk a Határtalanul kiránduláson, nagyon szép tájakon jártunk és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk!

A beszámolókat írta:
Bucskó Réka, Dobos Luca, Sáfár Izabella, Süveges Lilla, Szász Bernadett

A Nemzeti összetartozás napján június 6-án az 1. órában a 7. osztályos diákok képes beszámolót tartottak az erdélyi tanulmányi kirándulásról a 6. osztályos tanulóknak.
A következő tanórákban az iskola felsős tanulói számára rendhagyó órákat tartottak a szaktanárok. Irodalom órán az Irodalomtörténeti atlasz segítségével keresték a magyar költők határon túli emlékhelyeit és felidézték jelentősebb alkotásait. A diákok Benedek Elek, Kányádi Sándor, Ady Endre írásaiból olvastak fel. Történelem órán Nagy-Magyarország vaktérképen határon túli településekhez híres magyar személyeket kellett párosítani és a térképen megnevezni a településeket. Nagy-Magyarország puzzle térképen az erdélyi részt rakták ki a diákok, közben megbeszéltük a területek elnevezéseit. Technika órán a 6.c osztály puliszkát főzött.