Header imageheader image 2header image 2  

HATÁRTALANUL

Header image

 

 

 

 

 

 

Header image

Header image

 

Pályázati azonosító szám: HA-13-01-24
Ismerd meg e hont, Erdélyországot!

 

2014. május 6-10. között a Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola 7. osztályos tanulói a Határtalanul program keretében öt napos erdélyi utazáson vehettek részt.
Az Emberi Erőforrás Minisztériuma 552 000 Ft-tal támogatta a hetedikesek tanulmányi kirándulását.

 

Ismerd meg e hont, Erdélyországot!

Kirándulásunk mottója is jelzi, hogy tanulmányi kirándulásunk során Erdély tájaira utaztunk el, és olyan magyarok lakta városokat, településeket kerestünk fel, ahol felidéztük a magyar általános iskola hetedikes diákjaival is, nem kisebb céllal, hogy barátságokat kössünk velük.
A kirándulást megelőzően tanáraink már egy évvel ezelőtt felvették a kapcsolatot a marosszentgyörgyi Szent György Általános Iskola igazgatónőjével és a 7. osztály osztályfőnökével. A közös programok megtervezésében sokat segítettek az erdélyi tanárnők.A kirándulásra való egyik ráhangolódás volt, hogy a költészet napján iskolánkban mi, hetedikes diákok Baricz Lajos marosszentgyörgyi pap-költő verseiből versolvasó délutánt tartottunk. Sok tanuló pedig illusztrációkat készített a költő verseihez, melyek közül a legszebbeket kiállították az aulában. A kirándulás közeledtével a látnivalókról is elkezdtünk gyűjteni, a megemlékezések, a látnivalók gyűjtését házi feladatként kaptuk meg. Emellett rövid fényképes bemutatkozó levelet írtunk, melyet Éva néni elküldött az erdélyi osztályfőnöknek. Ennek köszönhetően a facebookon elindult az ismerkedés a „bátrabb” gyerekek között.

 

Ismét Határtalanul kirándulás
Ismerd meg e hont, Erdélyországot!

A HATÁRTALANUL! program keretében a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával 2014. májusában  43 hetedik osztályos diákunknak és 5 pedagógusnak lesz lehetősége Székelyföld magyar irodalmi, történelmi és kulturális  emlékhelyeit felkeresni és megcsodálni. Útvonalunk nagyvonalakban: Kecskemét - Nagyvárad – Királyhágó - Bánffyhunyad – Marosszentgyörgy – Marosvásárhely – Marosszentgyörgy – Marosvécs – Szárhegy – Gyilkos-tó – Békás-szoros – Marosszentgyörgy – Segesvár – Fehéregyháza –  Szejkefürdő – Korond – Parajd – Marosszentgyörgy – Kolozsvár – Körösfő – Kecskemét. Vendégei leszünk a marosszentgyörgyi Szent György Általános Iskola hetedikes diákjainak. A sokféle programon kívül részt veszünk iskola- és óralátogatásokon, ahol bepillantást nyerünk az ottani diákéletbe. Közös kirándulásokon alkalmunk lesz jobban megismerkedni az erdélyi magyar diákokkal és a határon túli magyarok életével. 

 

Header image

Header imageHeader image

Header image

 

1. napi képek I. >

 

Header image

 

Header image

 

Header image

 

Header image

 

 

Kirándulásunk

A négy előkészítő óra során megismerkedtünk a meglátogatandó erdélyi célterület – Nagyvárad, Királyhágó, Bánffyhunyad, Marosszentgyörgy, Marosvásárhely, Marosvécs, Szárhegy, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Segesvár, Fehéregyháza, Szejkefürdő, Korond, Parajd, Kolozsvár, Körösfő - nevezetességeivel, múltjával és jelenével. Megismertük a trianoni határok kialakulásának történelmi tényeit, és egy vidám vetélkedő keretében ismételtük át a hallottakat.


Kirándulásunk első napjának délelőttjén Nagyváradon, a székesegyháznál álltunk meg. A barokk stílusú templom megtekintése után felmentünk az emeleti kiállítóterembe, ahol Szent László ereklyéje mellett láttuk a Mária Terézia ruhájából varrt miseruhát, egy tábori összecsukható oltárt és sokféle aranyozott szentségtartót. Ezután a Király-hágón álltunk meg, ahol a csodálatos panoráma során a hegységképződésről tanultakat felelevenítettük. Utunkat folytatva megérkeztünk Bánffyhunyadra, ahol a református templomot vettük célba. A templomba lépve a kék és piros varrottasok és a fakazettás mennyezet szinte száz évvel azelőttre repített vissza bennünket az időben. Az idegenvezető ismertette a templom történetét és a varrottasok elkészítésének módját. A szebbnél szebb minták közül mindenki a tetszése szerintit rajzolta le. A templom melletti kopjafánál meghallgattuk Petőfi: Erdélyi hadsereg című versét. Ezután utunkat folytattuk, mivel még sok kilométer megtétele várt ránk, hogy eljussunk a Marosvásárhely mellett lévő Marosszentgyörgyre, a szálláshelyünkre. Késő délután érkeztünk meg az iskola udvarára, ahol már nagyon vártak bennünket. Bementünk a kémia előadóterembe, ahol ünnepélyesen és nagy szeretettel köszöntöttek. A szállásunkról az ottani diákok családjai gondoskodtak. Emma néni, az erdélyi gyerekek osztályfőnöke előre elkészítette a szálláselosztást. Ezután mindenki elment a fogadó családjához, ahol átadtuk  ajándékainkat. Valaki Magyarországról szóló könyvet, mások kecskeméti vonatkozású tárgyakat és csokoládét vittek.

 

Header image
Header image
Header image
   


Másnap reggel a vendéglátó diákokkal együtt indultunk az iskolába. Két csapatra osztottak bennünket. Az egyik csapat rendhagyó történelemórán vett részt, ahol alkalmunk volt betekinteni az ottani tankönyvekbe, és István bácsi mesélt Erdély történelméről. Beszélgettünk az ottani diákéletről, tantárgyakról, osztályozásról. A csapat másik fele a pszichológiai kabinetbe ment, ahol játékos feladatok során ismerkedtünk meg egymással. Ezek után ellátogattunk egy angolórára, majd felmentünk az emelten lévő szép és jól felszerelt iskolai könyvtárba, ahol szintén körbenéztünk.
Az iskolalátogatás után a marosszentgyörgyi diákokkal közösen utaztunk Marosvásárhelyre. Első látnivalónk a színház mögötti Petőfi-szobor volt, ezután a Kultúrpalotához érve megcsodáltuk a szecessziós épületet, melyet a kecskeméti Cifrapalota épületével össze is hasonlítottunk. Ezután bementünk az épületbe, ahol megcsodáltuk a gyönyörű díszítéseket, a tükörtermet. Az üvegablakok megtekintése során felidézte Réka és az erdélyi Kriszta a székely népballadákat és az ablakokon található nagy magyarjainkról való legfontosabb tudnivalókat. Ezután gyalog sétáltunk el a nagyon forgalmas Görög ház elé, emléktáblán olvashattuk, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor, mielőtt Bem tábornokkal lóháton az utolsó csatájába indult. Ezután a Bolyai Farkas Líceumhoz mentünk, mellyel szemben a két Bolyai szobránál készítettünk egy nagy közös csoportképet.  Az utca túloldalára átsétálva már a Teleki Tékánál találtuk magunkat.  A kiállításon sokféle régi könyvet láttunk, köztük volt a Vizsolyi Biblia, a Váradi Biblia, Teleki Sámuelné Bethlen Zsuzsanna Zsoltároskönyve is. Ezután a várhoz vitt utunk, ahol éppen nagy földmunkákat végeztek, ezért csak kívülről tudtuk megnézni. A vár mellett álló Bernády György-szobornál István bácsi visszautalt a Kultúrpalotában látható Bernády kiállításra. Ezután átsétáltunk a vár melletti parkba, ahol II. Rákóczi Ferenc szobornál erdélyi fejedelemmé választását elevenítették fel a fiúk. A városnéző túránk ezzel véget is ért. Busszal visszautaztunk Marosszentgyörgyre, ahol mindenki elment a vendéglátó diáktársával haza. Az esti találkozót 6 órára beszéltük meg, amikor is a község nagy parkjába sétáltunk be, ahol egy 800 éves fát is megnéztünk a felújítás alatt lévő kastély mellett. Négy fiú érte körbe a fát. A séta után a római katolikus plébánia udvarára mentünk, ahol közösen ejtőernyős játékot játszottunk, a közösségi teremben pedig a táblajátékokkal ismertettük meg vendéglátóinkat. Jó volt ez a szabad program, ahol játékok mellett beszélgetni is tudtunk egymással. Ezután mindannyian bementünk a terembe, ahol kulturális program keretében Zsófi furulyázott, két diák beöltözött székely ruhába, és Emma néni bemutatta a népviselet. Ezután megérkezett Baricz Lajos pap-költő és Sófalvi Szabolcs, a község polgármestere. Nagy szeretettel köszöntöttek bennünket. A versei után jó volt személyesen is találkozni a költővel. A polgármester pedig nagyon közvetlen hangulatot teremtett, arra biztatott bennünket, hogy alakítsunk ki barátságokat, és az összetartozás fontosságára hívta fel a figyelmünket. Ezután kötetlenül folytak a beszélgetések. A feladatlap kitöltésére ezután került sor. A nap zárásaként átmentünk a katolikus templomba, ahol megcsodáltuk a festett famennyezetet, melynek restaurálása nemrég kezdődött el, és a Sárkányölő Szent György oltárképet. A kántornő vezetésével elénekeltük a Boldogasszony anyánk című éneket. Nagyon megható volt együtt énekelni. A nap végén kis csapatokban indultunk a családjainkhoz. A késői vacsora után még sokat beszélgettünk új barátainkkal.

A harmadik napon utunk a Maros völgyében vezetett. A buszból jól lehetett látni a hömpölygő folyócskát.  Első állomásunk a korábban szászok lakta Szászrégen volt. A katolikus templom udvarán II. Rákóczi, Thököly és Petőfi-szobrok emlékeztettek arra, hogy ahol járunk, azok egykori magyar területek voltak. A Márton Áron-szobornál az üldöztetést szenvedett püspök életéről megdöbbentő dolgokat tudtunk meg. Marosvécsen felsétáltunk az egykori Kemény család várkastélyához tartozó parkba, ahol Kuncz Aladár faragott kőasztalánál Janka és Vali elszavalták Kosztolányi Dezső: Rapszódia című versét. Következő látnivalónk a reneszánsz Lázár-kastély lett volna, sajnos zárva volt. Idegenvezetőnk elmondta, hogy magánkézbe került, és nem lehet látogatni, ezért csak kívülről tudtuk megnézni a kissé romos falakat. Szerencsére jó idő volt, így a fűben ülve hallgattuk meg István bácsi ismertetőjét a kastélyról, mely alapján a feladatlap aktuális részeit is kitöltöttük. Ezután következett sokak által a kirándulás legszebb helyszínnek tartott a Gyilkos-tó és Békás-szoros. A Gyilkos-tónál leszálltunk a buszról, ahol a tó keletkezéséről tanultakat idéztük fel. Ezután fél órás szabad program volt. Sokan vásároltak különböző ajándéktárgyakat és kürtőskalácsot is. Ezután indultunk neki a közel 6 km-es túránknak. Libasorban az út bal oldalán haladva közelítettük meg a szurdokvölgyet. Túránk során balra letértünk egy turistaútra, ahol szabadon gyönyörködhettünk a természetben, növényeket, virágokat, fákat néztünk, és az ott folyó patakon is át lehetett menni. A kitérő után visszatértünk az úttestre, ahol utunk újból a Békás-szoros irányába haladt. A sziklák egyre inkább emelkedtek a fejünk fölé, a látvány elbűvölt bennünket. Nagyon sok fotót készítettünk. Kellemesen elfáradva érkeztünk meg utunk végére. A szendvicsek elfogyasztása után felszálltunk a buszra és a Bucsin-tetőn keresztül utaztunk vissza Marosszentgyörgyre, közben erdélyi népdalokat is énekeltünk. Estére érkeztünk meg az iskola udvarára, ahol már nagyon vártak erdélyi barátaink.

A negyedik napon elsőként a 120 m mélységben lévő parajdi sóbányába látogattuk le. A kápolnához sétálva megcsodáltuk a hatalmas belső tereket, úgy éreztük, mintha egy mini városkába cseppentünk volna. Láttunk különböző boltokat, játszótereket, kalandparkot, éttermet. A kápolnánál Emma néni, aki egyben kémiatanár, felidézte a só keletkezésének folyamatát, és a bánya történetét ismertette. Bence és Józsi a sóbánya településfejlesztő szerepét foglalták össze. Ezután Korondon álltunk meg ahol a kerámiák megtekintése után vásárolni is tudtunk. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és emlékművénél is tiszteletünket tettük. A mellette lévő Trianon-emlékmű kopjafái az elszakított országrészeket szimbolizálja. Szejkefürdőn a szebbnél szebb székelykapuk alatt sétáltunk fel Orbán Balázs síremlékéhez, ahol a legutolsó a néprajzgyűjtőé volt. Emlékeztünk a legnagyobb székelyre, Lajos és Dávid hagyományőr ruhában ünnepélyesen megkoszorúzták az emlékművet. Ezután Székelyudvarhelyen, a legmagyarabb erdélyi nagyváros Fő téren álltunk meg, ahol Orbán Balázs szobrát néztük meg, majd elsétáltunk a Benedek Elek Tanítóképző épületéhez, ahol a mindenki által ismert Benedek Elek népmesegyűjtőről beszélgettünk. A főiskola épületébe is bementünk. A buszhoz vezető utunk során pantomim csoporttal találkoztunk, akikkel egy közös fotót is készítettünk. Ezután Petőfi nyomába eredtünk. Megálltunk az Ispánkútnál, ahol korábban egy forrás volt, ennek közelében látták utoljára Petőfit. Fehéregyházán a Petőfi-szobornál Misi és Ádám elmondták Petőfi: Egy gondolat bánt engemet című versét. Patrik és Dávid megkoszorúzták a Petőfi-szobrot és a Turul-emlékművet. Ezután bementünk a múzeumba, ahol nagyon gazdag anyagot tekintettünk meg. A terepasztalon nyomon követtük a segesvári csata eseményeit. Utolsó állomásunk Segesvár volt, ahol a középkori városrészhez nagyon sok lépcső vezetett fel. Estére értünk a szállásunkra, ahol már nagyon vártak bennünket, hiszen az utolsó éjszakát töltöttük ott.

A hazaindulás napján reggel ¾ 8 órakor gyülekeztünk az iskola udvarán. A közös csoportkép elkészítése után fájó szívvel búcsúztunk el egymástól. Egy dallal is megköszöntük a kedves vendéglátásukat. Emma néni szavai meghatottak bennünket, amikor arról beszélt, hogy van határ Románia és Magyarország között, de a határ a lelkünkben a Gyergyói-havasokon túl van. Mi pedig azzal búcsúztunk el a diákoktól, hogy ősszel szeretettel várjuk Kecskeméten őket.
Kolozsvár főterén megtekintettük Mátyás király lovasszobrát, ahol Kriszta néni elmesélte a szobor történetét. Ezután bementünk a gótikus székesegyházba, ahol éppen énekpróba volt. A templomot bejárva megfigyelhettük a gótikus keresztboltozatot, a karcsú magas ablakokat és a rózsaablakot. A feladatlap megfelelő részeit kitöltöttük. Ezután elsétáltunk Mátyás király szülőházához, ahol Anna és Réka a Hunyadi-családról tartottak kiselőadást. Körösfőn felsétáltunk a zsindelytetős református templomhoz, majd a mellette lévő Vasvári kopjafánál megemlékeztünk az Erdélyben elesett márciusi ifjúról. Patrik és Tamás honvéd hagyományőr ruhában nemzeti színű szalagot kötött a kopjafára. A körösfői vásársoron egy utolsó vásárlás következett. A hazafelé vezető utunkon sokat beszélgettünk élményeinkről, a vendéglátóink életéről, vendégszeretetéről, emlegettük a nagyon finom ételeket, amiket nekünk főztek. Sok barátság is szövődött. A hosszú út végén este ½ 8 órára érkeztünk meg Kecskemétre, ahol szüleink már nagyon vártak.
Egy életre szóló élmény volt számunkra ez az öt nap Erdélyben, nagyon jól éreztük magunkat!
Köszönjük az Emberi Erőforrás Minisztériumnak, hogy 552 000 Ft-tal támogatta tanulmányi kirándulásunkat!

 

 

Header image

 

 

 

 

Header image
Header image
Header image